100. „Mi a 100?” Ez később derül ki.

Az emberiség fejlődése során minden meghatározó, és apróbb változás végbement bármilyen ellenállásba ütközött. Az „ellenállók” népes tábor volt, ahogy most is az, a „falak” mégis ledőlnek, és utat engednek az adott pillanatot meghaladó megoldásoknak. A folyamat, amit „változásnak” is nevezünk, jóformán ugyanúgy megy végbe ma is, bármiről legyen szó. A legkisebb újítástól az emberiség egészét érintő óriási áttörésig.

85. „Mi a 85?” Olvasnod kell tovább!

A fejlődéssel kapcsolatos tanulmányok leegyszerűsítve úgy összegzik, hogy a változásokat mindig egy egészen kis kör indítja el. Az őket támogatók, azok akik rajonganak az újításokért, szintén csak egy elenyésző kisebbség. A többiek a kételkedéstől, az elutasításon át, az „ördögűzésig” ellenállnak minden újdonsággal járó változásnak. Ők a „FAL”, amelyen keresztül a változásnak utat kell törnie. Ez évezredek óta így van, de hogy ez ne maradjon így, talán hozzájárulhat az is, ha én és a hozzám hasonlók írogatunk erről.

48. „Mi 48, ..de tényleg?” Ne add fel ….

A fent írtak, könyvtár-országnyi tudás, ötlet, kutatás és az ezekkel szembeni végtelen értetlenkedés mellett a világ valahogy eltámolygott egészen napjainkig. És nem fog megállni, szépen, csendben halk léptekkel halad tovább.

Érdekesség: Pompei városában már volt gőzfürdő (is) amelyet ólomcsövekben érkező forró víz látott el gőzzel. Ez Kr.u.79. előtt volt. Tehát már közel 2000 éve, mai mércével is „értelmesnek” tekinthető elődeink voltak. Megfordítva, ez nem annyira hízelgő ránk nézve. Ennyi idő elteltével még mindig inkvizíció korabeli gyanakvással figyeli a többség az olyan „eretnekeket” akiknek a fejéből jönnek ezek a „dolgok”, ..ötlet, na. És ezen az sem változtat, hogy az újításokkal babráló különcöket ma már online lehet „virtuális kővel” hajigálni, amit évszázadokkal ezelőtt, csak nehéz fizikai munka árán, a főtérig cipelt kövekkel lehetett megtenni .

14. „Mi 14? …de most már tényleg?” …tényleg mindjárt.

Mindig voltak, akik szerint lehet „jobban csinálni „, és voltak akik velük tartottak. Ők azok, akikre a fejlődéshez szükség van. A mindenkori társadalom kis hányada nyitott csak az újításokra. Ők juttatják levegőhöz, adnak teret az új megoldásoknak .

Teljesen mindegy, hogy hiszel, vagy nem hiszel az újításokban, ahogy mindegy az is, hogy a változást akarod, vagy nem. A jobb megoldás nem akkor válik azzá, amikor a többség elfogadja. A jobb megoldás attól a pillanattól jobb, amikor megszületik, függetlenül attól, hogy Te ezt mikor ismered fel. Az innováció (mert 1934-ben ezt a fogalmat is feltalálta valaki) nyomán a változás bekövetkezik. Felfoghatatlan erőről beszélünk, amikor a fejlődést említjük.

Mekkora ereje van az innovációnak?

Képzeld el amint 85 ember áll a kötél egyik végén az egyik csapatban, a másik végén pedig tétován ketten ácsorognak. A kötélhúzás akkor fejeződik be amikor elkezdődik . Szerinted is? Te kire fogadtál? Vesztettél! Mert ketten a kötél egyik végén elegen vannak ahhoz, hogy nyolcvanöten oda menjenek ahová ezek ketten akarják. A változás egyszerűen végbemegy, mert ez a természete. A biztosításközvetítésben is, ahogy minden másban, végbe fog menni, és semmit sem jelent, hogy elég sokan vannak-e, akik szerint „jó úgy ahogy most van”.

100-85-48-14-2 Ezek a számok tehát százalékok:

100% a „mindenki”. 85 % akik előbb vagy utóbb engednek a változásnak. 48% akik inkább előbb. 14% akik támogatják a fejlődést és részt vesznek benne. 2% akik okozzák. A végére tehát 2% maradt a 100%-ból. Nyughatatlan népség, és jók „kötélhúzásban”. Ők az innovátorok, és mindenképpen végbemegy amit kitalálnak.

A többség tehát a kezdetektől ellene van minden változásnak. Mondható, és ők mondják is, hogy „nem változtatunk”. És nem sokkal később, ők mondják azt is, azokra akik változtatnak, hogy: „jókor volt jó helyen”, miközben ők maguk is pontosan akkor, és pontosan ott voltak.

A „jókor volt jó helyen” a köztudatban leginkább a szerencsével kapcsolódik össze, ami valakit hozzá segít valami jelentős, pozitív változáshoz. Mi 1992-ben, a később Netrisk-et alapító Haraszti Zsolttal, egy cég tulajdonosaiként dolgoztunk egy irodában, szó szerint egymás mellett. Éjjel-nappal egy számítógép előtt ült és nyomkodta. Nem értettük mit akar. Az útjaink hamar elváltak, másban hittünk. A cége óriási siker sztori lett. Jókor volt a jó helyen?  Szerencse kérdése lenne? Nem az! Ott ültem mellette, és nem láttam semmilyen „szerencsére” utaló jelet, csak billentyűket nyomogatott, én meg nem.

Közel 2000 év telt el „Pompei ” óta. Elég hosszú idő, hogy megértsük, a változás végbemegy, velünk vagy nélkülünk. Elég hosszú idő, hogy megtanuljuk mi döntjük el hogy a részesei vagy vesztesei akarunk lenni a változásnak, ami nem más, mint lehetőség.

Mindannyian jókor vagyunk a jó helyen! Jobb pillanat, és jobb hely soha nem lesz, mint „A MOST, ÉS AZ ITT”!

Minden nap magunk dönthetünk erről is! Ha végig olvastad ezt a blogot, akkor Te abba a 16%-ba tartozol, akik a fejlődés nyertesei lehetnek, akkor is ha egyetértesz velem, és akkor is ha nem! Mert csak az számít, hogy nyitott vagy, keresed az újat, és amikor találsz valamit, nem vársz a többségre, hanem változtatsz!

Találj itt, vagy máshol számodra  újat, fejlődni fogsz!

ÖSSZEGEZVE: A változások, az azokat ellenzők akarata ellenére bekövetkeznek. A fejlődés lényege, hogy valami, vagy valaki önmagához képest jobbá válik. Akik ezt megértik és a változásra lehetőségként tekintenek, haszonélvezői ennek az örökös folyamatnak. Megértve és elfogadva ezt a törvényszerűséget, apró szemléletváltással, az újdonságokra nyitottá válhatunk. Tudatosan keresve pedig meg is találjuk a fejlődés lehetőségét.

A „vállalkozói” lét eleve azon alapul, hogy amit teszünk, a saját érdekünkben tesszük. Akkor is ha magánvállalkozók vagyunk és nem egy cég. És ez azt is jelenti, hogy a tevékenységünknek elemi része kell(ene), hogy legyen a folyamatos kísérletezés. Az időnk egy részét arra fordítjuk, hogy a tevékenységünk minden fázisát elemezzük és javítjuk. Ez az értékesítői tevékenységre nézve azt jelenti, hogy annak minden momentumát folyamatosan felülvizsgáljuk, azzal a szándékkal, hogyan lehetne még jobban csinálni.

De nem csak a versenyről szól az „innováció”, ahol másokat kell felülmúlnunk, amivel egyben állandó hajszává válik az életünk. Sokkal inkább ennek ellenkezőjét (is) szolgálhatja ez a szemlélet, mert a megszokásainkat, tanult dolgainkat is ez a személet képes a javunkra alakítani. A legegyszerűbb napi „rutin” is hordozza a fejlődés lehetőségét. Naponta „feltalálhatunk” egyszerű dolgokat, amivel könnyebb, élhetőbb, szebb lehet az életünk, több időnk maradhat a számunkra valóban fontos dolgokra is. Játszani „kell”, kísérletezni, kipróbálni, „rossz” gyereknek lenni, aki „nem azt csinálja amit mondanak neki”, és akinek ezért a világ mindennap engedi önmagát is felfedezni. Rácsodálkozhatunk, mennyi mindent tehetünk még, mennyi minden nem dőlt el még, mennyire rajtunk múlik csak, hogy jobb hely legyen a világ, Nekünk.

CSUPÁN ENNYI VÁLASZT EL TÉGED ATTÓL, HOGY OKKAL ÉREZHESD: JÓKOR VAGY A JÓ HELYEN!

Ezt tettem az elmúlt több mint 30 évben, és nem akarok másik bolygón, más korban lenni, mert ez  pont itt, pont most „a  jó hely”!

Ha tetszett amit olvastál, oszd meg a cikket a Facebook-on , és a véleményedet itt, a hozzászólásokban!